Tényleg kell a világnak még egy blog?

Nos, a válasz elsősorban attól függ, hogy az adott blog miről szól. Meggyőződésem (nyilván, hisz’ különben nem vágtam volna bele), hogy a kritikai gondolkodásra épülő, tudományos vagy épp áltudományos témákat boncolgató írásokból messze nincs elég a magyar kibertérben (miközben az összeesküvés-elméletek, horoszkópok, alternatív gyógymódok, csodaszerek és egyéb furcsaságok hirdetőinek se szeri, se száma). Úgyhogy, kedves olvasó, ha ezek a témák érdekelnek és szívesen olvasod egy “harcedzett” szkeptikus gondolatait, kérdéseit, akkor jó helyen jársz és remélem sűrűn vissza fogsz járni. Ezen az oldalon heti egy-két alkalommal olyan írásokat találsz majd, amelyeket a fékezhetetlen kíváncsiság és tudásvágy, valamint az ezekkel szorosan összefonódott emberi értékrend vezérel. Ez a blog nem a fröcsögés és dühödt vagdalkozás helye lesz, hanem a higgadt, objektivitásra törekvő, józan elemzések fóruma. Ez nem jelenti azt, hogy a kritikai megjegyzéseimet megtartom magamnak, sőt attól sem fogok visszariadni, hogy időnként az irónia eszközével éljek, amennyiben a helyzet úgy kívánja és a kritika megalapozott. De nem az árokásás és főleg nem az ellenségek gyűjtése a célom, hanem az, hogy én magam átgondoljak témákat és erre lehetőleg másokat is rávegyek.

A tervezett témák egy része csak azért kerül majd ide, mert roppant érdekesnek találom őket (pl. elektromobilitás, önvezető járművek, űrkutatás és űrhajózás, globális klímaváltozás vagy éppen csalárd érvelési technikák és önmagunk becsapásának módjai), de lesznek olyanok is, amelyek valamilyen mély aggodalomból vagy morális alapú ellenérzésekből fakadnak (homeopátia, egyéb kamu terápiák, oltásellenesség, járványtagadás, stb). A jövőben itt megjelenő cikkekben egy dolog azonban mindenképpen közös lesz: a TUDOMÁNY és a tudományosság mint vezérfonal!

A tudomány, nem mint ismeretek halmaza, hanem mint a világ működésének megismerésére eddig létező leghatékonyabb eszköz. Egy olyan rendszer, amely – bár gyarló emberek millióinak munkájára épül – az emberi tévedések, figyelmetlenségek, torzítások, csalások és hazugságok kiküszöbölésében minden korábbi próbálkozásnál sikeresebben teljesít. Aki modern világunkban körülnéz, nem talál olyat, amihez ne lenne köze a tudománynak. A kávéfőzőben a víz és a kávé a fizika és a kémia (leginkább a fizikai kémia) által megállapított törvényszerűségeknek engedelmeskedve működik. A hűtőgéptől a mobiltelefonon át a pasztőrözött tejig mindennek a megértése, leírása, megtervezése és működtetése végső soron a tudomány rendszerének köszönhető. De valahogy ez a mindennapi gondolkodásunkból hiányzik, vagy ha jelen is van, valamilyen ködös, filmes sztereotípiákra épülő kép él bennünk arról, hogy mit takar a tudomány. Eszerint a tudósok fehér köpenyben szaladgáló és/vagy a társasági életben működésképtelen furcsa szerzetek. Bár részben a képregényekre épülő és science-fiction blockbustereknek, illetve a lélegzetelállító dokumentum- és természetfilmeknek köszönhetően ez a kép már árnyalódik, a valóságtól még mindig messze áll.

A tudósok ugyanolyan emberek mint mi mindannyian. Egy dolog közös bennük (persze sajnos itt is vannak bőven kivételek, ezekről időnként lesz is szó a blogon): értik és elfogadják azt, hogy a tudomány rendszerében az elméletek (objektív mércével mérve) folyton megméretnek, egyesek közülük elbuknak, míg mások fennmaradnak, a tudóstársak dolga pedig az, hogy megtalálják a hibát a másik munkájában. Ha pedig az adott kutatás eredménye átment a rostán, általa tovább épül az emberiség tudásának eme csodálatos, folyton változó, de mégis sziklaszilárd szervezete, amit tudománynak nevezünk.

Sajnos azonban rohanó, ugráló, villogó világunkban sokaknak – hacsak nem a tudomány a hivatásuk – sem ideje, sem szellemi kapacitása nincs arra, hogy megálljon, elgondolkodjon, kérdezzen és kételkedjen. Készen, előemésztve fogyasztjuk a híreket (beleértve a tudományhoz kapcsolódókat is), de mivel -többnyire saját hibánkon kívül – nem vagyunk felvértezve a kritikai gondolkodás készségével, nehezen vagy sehogy nem tudjuk megítélni, minek mekkora hitelt adjunk. Osztjuk is tovább azonnal, az eredmény pedig: teljes információs káosz, ahol a valóság, a tények egyenértékűvé váltak a megalapozatlan állításokkal és légből kapott véleményekkel. Sokan ebben ki is teljesednek, mert nem zavarják őket az ellentmondások, az átverések, a hazugságok. Ugyanis amiről nem tudunk, az nem zavar. Aztán talán odáig eljutunk, hogy rosszallni kezdjük ezt a világot, ezt az életmódot és ősi (vagy annak gondolt) hitekre, babonákra, tévhitekre és hókuszpókuszokra épülő pótcselekvésekben keressük a megoldást. Mindegy, csak távol a civilizáció zajos világától, távol a káosztól. Pedig ha a saját civilizációnkat túl akarjuk élni, akkor benne kell megtalálnunk a helyünket és a helyes irányt. Ebben viszont a kritikai gondolkodás készsége, a tények felismerésének képessége, illetve a tudomány módszereinek szélesebb körű ismertsége és elterjedtsége elengedhetetlen lesz.

A Skepman.hu blog ebben próbál a maga módján segítséget nyújtani, sok más hasonló oldallal, esetleg szervezetekkel egyetértésben. Sok tapasztalattal, de alázattal. Ugyanis nem értek mindenhez. Sajnos soha nem is fogok. Ezért minden igyekezetem ellenére időnként biztosan előfordulnak majd kisebb-nagyobb tévedések, esetleg mellényúlások, talán hibás következtetések is, de ilyenkor különösen fontos lesz, hogy megkapjam a szakszerű és építő jellegű visszajelzéseket. Hiszen, ahogyan a tudományban a rendszer része, saját életünkben is azzá kellene válnia az önkorrekciónak, a tanulás és állandó hibajavítás képességének. Meggyőződésem, hogy az értelmes, higgadt, konstruktív, érvekre és tényekre épülő vita az élet egyik fontos eleme és a fejlődés legnagyobb mozgatórugója. És ha valamit meg merek ígérni, akkor az az, hogy nem fogok visszariadni a vitától és a vitás helyzetektől sem. 😉